A földön fekvő emberbe. ?

Hát ez lenne a teljes cím. Ugyanis a szituáció adott.Már vagy 2 éve nincsen rendes munkahelyem, sőt: egyáltalán nincsen és bár aktívan keresek, nem értem el eddig semmit. Hiába a jó önéletrajz, a jól sikerült interjúk és a szimpátia. Mindennek tetejébe semmiféle segélyre vagy ellátmányra nem vagyok jogosult.

Csodálatos ez a szociális háló itt Magyarföldén. Ha nem lennének szüleim vagy a párom Édesanyja, már valószínűleg éhenhaltam volna vagy régesrégen kikerültem volna az utcára.

Tudom, hogy sokan élnek rosszabb körülmények között kishazánkban, de nekem valahogy akkor sem tűnik ez vigasznak, hiszen én tanultam, több diplomát is szereztem,  a visszajelzések alapján jól végeztem a munkámat- kedveltek, akikkel kapcsolatba kerültem munkám során.

A Magyar Állam szerint azonban dögöljek meg. Teljes nyugalommal feldobhatom a talpam felőlük, mivel kényszervállakozóként veszteséges vállalkozásom folyománya a tartozás lett, melyet az állambácsi nem tolerál, pedig a NAV-nak nem én  vagyok a főellensége, ráadásul nagyonis jól tudom, hogy bankok és nagyvállalatok több, mint a 100 szorosával tartoznak feléjük-

Mégis a kisemberbe rúgnak bele, azt rugdalják még lejjebb, bele a gödörba, hadd lakoljon és "arról kolduljon".

Hiába a bizalomgerjesztő megjelenés és a gyors felfogás, a többi erősségem, ha a munkaerőpiacon inkább 400 ezerért konzumnőket keresnek bizonyos cégek vezetői, akik mellesleg még asszisztensi és escort feladatokat is ellátnak mellettük.

Azt hittem, nem jól látok, amikor egy teljesen normális álláskereső oldalon olvastam két hasonlóan vérforraló álláshirdetést.

Érthető okokból nem jelentkeztem egyikre sem.

Ki tudja, lehet, hogy itt valóban csak az ismeretség számít és a befolyás.

Nekem egyelőre ezzel egy álláskereső programba sikerült bejutnom, ami 2 óra utazással közelíthető meg a számomra jelenlegi lakhelyemtől. Nagyszerű :tekintve, hogy munkanélküli vagyok és nincsen pénzem BKK bérletre, sem heti szinten 20-as tömbjegyet vásárolni.(ha még egyáltalán van olyan, mert én egy ideje már csak a 10-est vásárolom).

Cirka 3-4 átszállással, ami nem metrót jelent, tehát oda-vissza kb 6 vonaljegyet kell(ene) érvényesíteni, valamint megvenni a Budapesten kívüli megállóhelyig a kiegészítő jegyet - ami 305 ft retúrral számolva.

Majd adjuk hozzá ehhez a 305 ft-hoz a 6 db vonaljegy árát, amit akár számolhatunk 320 ft-os tarifával is. Gyors fejszámolás után kijön az eredmény: (280 ft-os tömbjeggyel számolva (305+1680 =1985 ft / hét, vagy 305+1920=2225 ft)

Bravo, ez aztán a segítség! (ráadásul az első pár alkalommal tulajdonképpen tökfölöslegesen utazom- mivel el kell regélnem egy szakembernek-itt tanácsadó- hogy mi az oka annak, amiért résztveszek a programban és milyen munkát keresek. Az első alkalommal tulajdonképpen halál feleslegesen utaztam 4 órát (there and back) mert csak annyi történt, hogy elmondta nekünk egy szakember, aki szintén tanácsadó- hogy miből is áll maga a program, milyen lépésekből áll össze- amit magunk is elolvashattunk volna otthon, interneten keresztül a honlapjukról.

Valamiért ragaszkodtak ehhez az alkalomhoz, hogy eldönthessük, részt kívánunk-e venni egyáltalán mindebben.

(egyébként minek utaztunk volna keresztül egy fővárost, a hóesésben és zord szélfúvás közepette???)

Majd érdeklődtem, hogy mikor térnénk már a lényegre, mert jeleztem, hogy nekem erre rohadtul nincsen időm, mivel már igencsak szorít engem a NAV és egyéb kellemetlen dolgok.Valamint a fentebb ismertetett tények, miszerint már kb 2 éve nincsen munkám, nincsen bejelentett munkahelyem és egyéb munkahelyem sem, de van adósságom, amit ki kell fizetnem mihamarabb, ha nem kívánom, hogy elvegyék a szüleim felől a házat.

Valahogy kurvára leszarták, hogy én ideges vagyok, mert csak faszverés van...

Miután kegyeskedett ehéten egy másik tanácsadó felhívni, hogy időpontot egyeztessünk, ismertettem vele a helyzetemet, miszerint nem tartom túl produktívnak, ha 4 órát töltök utazással ahelyett, hogy álláskereséssel tölteném mindazt az időt, mert ez így nem produktív...ráadásul , mint nyilván sejti blabla pénzem sincsen ezt a távolságot hetente finanszírozni.

Felcsillant a valamivel közelebbi iroda lehetősége- bár nekem kurvára mindegy, hogy hol beszélgetek egy tanácsadóval, legszívesebben minél közelebb tenném, miután szerény véleményem szerint ez nem helyhezkötött tevékenység...

Mondjuk én nem adhatok észt senkinek...sem rugalmas hozzáállást.

Nem tudom, a X. kerület mennyivel jobb, mint a XXII.kerület, de talán valamivel közelebb van.

(mondjuk, ennek legalább már jártam bizonyos részein azelőtt is.)

Nem mintha a XXII. kerületi székhely helyiségeivel vagy épületével bármi bajom lenne, mert kifejezetten jó környezetben van és modern, kellemes, tiszta- de rohadt messze van.

Majd hétfőn kiderül, vajon mennyire értelmesek ennek a szervezetnek a tagjai.Ha sikerül "átjelentkeznem", úgy veszem, hogy valamirevaló, értelmes emberek dolgoznak ott, akik valóban segíteni próbálnak a rászorulókon- ha nem sikerül, akkor valószínűleg privát alkalmakat lakhelyemhez közeli helyszínekre beszélek meg a tanácsadóval, mert ha Neki is közelebb van, akkor miért menjünk el a halál faxára???

Valahogy úgy érzem, egy munkanélkülin nem segít az, ha hetente 4 órát kell utazgatnia ahhoz, hogy megbeszélje a problémáját egy szakemberrel, aki munkaügyi tanácsadó- de nem az önéletrajzait adja be inkább 20 helyre ezalatt az idő alatt...

Bár állítólag van olyan technika, amiről majd ők lebbentik le a fátylat. Bárcsak látnám már, ennyi hónap keresgélés után!

Mert az az állásbörze, ahol megjelentem és leadtam pár lehetséges munkáltatónak az önéletrajzomat, enyhén szólva is sikertelen volt.

Most meg ott tartok, hogy értetlenül állok az eset előtt, ami ma éjjel történt- kb 1 órája.

Felköszöntöttem egy nagyon régi, kedves ismerősömet. Ugyanis a mai napon ünnepli a születésnapját. Az illető hölgyet már nagyjából 18 éve ismerem és sok közös élményünk van együtt.Nagyon sok pozitív élmény, amit nem tudok megköszönni, de jó visszaemlékezni rájuk.

Jól ismerem a blogolás technikáját, a kommentelés mikéntjét, és hogyanját, valamint szemetszúr az is, ha az adatlapon- vagy nevezzük saját oldalnak- az illetőhöz intézett kedves és őszinte üzenetemre nem érkezik semmi válasz, de még egy kis apró tetszés sem, ám az előttem és utánam felszólalóknak azonnali reakció a jutalma.

Nos, ez az, amit valahogy nem tudok megemészteni az előzményeket tekintve.

Én ismeretségünk során mindvégig szeretettel tekintettem erre a hölgyre: sokat drukkoltam Neki, imádkoztam is érte, de valahogy nem éreztem azt, hogy a szimpátia kölcsönös lenne.Nem tudom, miért, egyszerűen ezt éreztem.Valahogy én sosem voltam benne abban a bizonyos pixisben. Jól tudom, kik voltak a kedvencek, de most nem erről szól a bejegyzés, az évek alatt összegyűlt lelki sérelmeket már eltemettem, nem dédelgetem őket tovább, tulajdonképpen megbocsájtottam mellőzöttségemet. (Hozzátenném, ha segítségre volt szükség, valahogy mindig meg lettem szólítva)

Ha nekem lett volna szükségem bíztatásra, bátorításra- én nem kerestem meg Őt, de egyszer megint " jó" passzban talált meg egy komolyabb segítségkéréssel, aminek nem tudtam eleget tenni.

Mivel romokban hevertem : nem volt munkám, elsődlegesen olyannal töltöttem az időmet, ami némi pénzt hozott a számomra. Aztán el is feledkeztem a kérésről. Bevallom: volt nagyobb gondom is, például a fűtésszámla tartozásom, a NAV durva levele, a kifizetendő adósságok, az abszolút kilátástalan életem.

Írtam egy rövid üzenetet ennek a hölgynek arról, hogy  bocsásson meg, de levele és kérése a legrosszabb pillanatban talált meg engem. Nem ecseteltem túl részletesen, úgy rémlik- de az sem rémlik, hogy ez az általam eddig igen kedvelt személy akárcsak egy mondatban érdeklődött volna arról, hogy vajon megoldódott-e már a problémám, ami miatt nem tudtam számára sürgős ám időigényes fordítási feladatokat vállalni.

(nyilván teljesen szivességi alapon várta volna el ezt tőlem, holott ezt mindenki tudja, hogy valóban nem egyszerű és nem túl olcsó feladat. Karakterszámra fizetnek ; egy karakter kb 2 FT általában.)

Ha nem lett volna annyi problémám, nyilván örömest a rendelkezésére állok és akár teljesen ingyen is megcsinálom Neki, bár a pénzre lett volna akkor is a legnagyobb szükségem- és tudom, ennek egyikünk sincsen bővében.

Aztán rámbízott egy  titkot is, amit nem adtam tovább senkinek.

Most meg csak lesek, hogy- ugyanmár, mi lelte ezt a Nőcit?

Engem szándékosan ignorált volna ?

Vajon megérdemlem én ezt Tőle?

Mit vétettem, van még egyéb bűnöm is, olyan is, ami nem vismajor, mint az, hogy nem tudtam segíteni?

Emlékszem még más segítségkérésére is, amire szintén nem tudtam rábólintani- mivel abban az időben még volt valamiféle munkám és történetesen pont a szombati munkaidőmben kellett volna segédkeznem: de nem tudtam teljesíteni. Fail.

Erről sem tehetek, úgy érzem- mivel a munka az munka, amiért elvileg fizetnek és mint tudjuk, nekem az utóbbi 7 évben nem volt normális, bejelentett állásom, ahol fizették utánam a TB-t, meg adóztak, meg kaptam  volna utazási hozzájárulást és cafeteriát...meg könyvpénzt és ruhapénzt vagy utazási csekket netán kultúra utalványt.

( az utóbbi kettőt még csak nem is láttam soha)

A feniekből leszűrhető: elszomorít a jelenség és értetlenül állok az eset előtt.

A lelkem tiszta: én kárt nem okoztam, rosszat nem kívántam Neki soha, sőt szeretettel gondoltam rá.

Remélem, csak puszta félreértés volt az egész és csak bohókásan átsiklott a szeme az én jókívánságomon!

 Update: azért egy halovány kis like-ig eljutottunk, bár itt sem a köszöntést méltatta, hanem csupán a dalt, amit egy hsz-ben mellékeltem -emlékezvén egy régi-régi közös táborunkra, ami felejthetetlen volt.

Ha van véleményetek, kérlek, osszátok meg itt alant! Engem ugyanis érdekelne.( a postból bármivel kapcsolatban, ami szerepel benne! Thx. Írhattok privátban is!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.