Délután hihetetlenül pontosan értünk oda a templomi szertartásra.Már fél órával a nászmisés esküvő előtt ott toporogtunk a Lehel téri templom előtt.

Ottvolt Bálint,Miki,Potter és jómagam, aztán megérkezett Orsi és Tami is.

Láttuk az ifjú párt kocsival behajtani a templom elé..Aztán a nászmisén igen jól éreztük magunkat, mert egyrészt fel voltunk kissé spannolva az örvendetes esemény okán, másrészt az ifjú vőlegény akkora kényszeres mosollyal vonult végig a padsorok között a főhajóban, hogy azt nem lehetett kibírni röhögés nélkül.

Konkrétan az idegességtől, izgalomtól és boldogságtól  vegyes érzések okozták ezt a széles vigyort Á. orcáján, node nem is csoda!

Egyszer nősül meg az ember! Ugyebár, jobb házaknál. MOndhatjuk úgy is: holtomiglan-holtodiglan, az nálunk katolikusoknál javarészt ki is szokott tartani a kitűzött időpontig. Aztán a mise közben még ért minket egy kellemes meglepetés, ami miatt egyszerűen kitört belőlünk a visszafojtott röhögés és rázkódtunk a padokban rendesen, még szerencse, hogy nem szóltak ránk!

Azután nálam vártuk meg az indulást, ettünk egy pizzát*, ami kifejezetten életmentő volt, ugyanis korgott a gyomrunk.

Majd miután Miki végigmutogatta az összes kedvenc videóját -(csak a táncversenyeseket- persze streethop meg funky)-, amit a végén már kicsit untam,mehettünk is a lagziba, Adyligetre, ahol előre le lett jelentve a névsor, tehát csak a bejelentkezett vendégeket engedték be a helyszínre.

Túlságosan időben érkeztünk meg, ugyanis ide is fél órával hamarabb sikerült.A parkolótól ugyan kb 5 perc gyalogút vezetett a vacsora helyszínére, de minket nem hívtak meg a vacsorára, ezért jóformán helyünk sem igen volt,tehát még a bejárat előtt vagy 10 percig ácsorogtunk , mielőtt bemerészkedtünk volna az ebédlő helyiségbe.

Ezután szintén nagyjából 10 percen keresztül ücsörögtünk a terem széléhez rendezett székeken, de ezt nem sokáig bírtuk cérnával, így letelepedtünk egy olyan asztalhoz, ahol láthatólag nem ültek sokan.

Legalábbis látszólag.

Utólag persze kiderült, hogy ott E. kisközössége foglalt helyet, csak segítettek a sütemények illetve egyéb dolgok elrendezésében és nem foglalták el kb fél óráig a helyüket.

Minket ez természetesen nem zavart,csevegtünk és beszélgettünk kis csapatunkkal és rendületlenül vártuk Kerit és Dulit, mert már a templomi szertartásra nem értek oda, de reméltük, hogy este 9-re azért odatalálnak a lagziba.

Aztán valamikor 21:15 és 21:40 között megláttam egy maczkót. Egy plüssmackót, játékmaczkót, akinek hegesztőmaszkja, hegesztőpajzsa, hegesztőköténye volt és AVI hegesztőkészüléke, és akkor ott egy pillanatra befejeztem az aggódást Keriék miatt és megálltam. Megszemlélni a maczkót.

Első kérdésem a maczkó "Apukájához" :

"- BME Hegesztő Szakosztály ? "

"- Igen."

Onnantól kezdve már kissé több figyelmet kezdtem szentelni annak a személynek is, - valamivel többet,mint a kis játékmaczkónak- aki a maczkót tartotta. Sorbanállt a csoporttársaival, hogy átadhassák a nászajándékokat. (vasalót vásároltak a párnak)

Nem volt nehéz nyomonkövetni a teremben az illető mozgását, bár számára úgy tűnt, ez gondot okozott az én esetemben. Hogy, hogy nem : én szépen visszatértem ugyanis az asztalunkhoz, legalábbis ahhoz az asztalhoz, ahonnan kitúrtuk félig a Királyrákokat. Persze, hiszen muszáj volt. ( höhö)

Kiderült, hogy a fiú engem keresett vagy egy óráig,  majd amikor visszatértünk a közösséghez, ahol épp egy vetélkedőt bonyolítottak az ifjú házaspárnak, odajött hozzám és megszólított.

Kicsivel később már együtt táncolt az én kedves "gyermekem" Á., a Törpepapagáj vagy később Lovagló Őstörpe és E., a Királyrák leányzó,de kénytelen voltam befurakodni a körben ácsorgók közé, mert nem láttam a táncból hátul egy lépést sem.

Arra lettem figyelmes, hogy az a magas BME-s fiú megfogja a derekamat hátulról.

Ezt a lépést igen határozottnak és férfiasnak éreztem, ugyanakkor merésznek is értékeltem, kissé pimasznak, de nem pofoztam fel, mégsem.

Imponált ez a gesztus.

Nem gondoltam én Róla semmit, de hogy tökös legény, abban biztos voltam.

Ha jól emlékszem, ezután beszélgettünk egy kicsit, majd visszatértem az enyéimhez. Voltak, akik buzgón fogyasztották a sört, vagy a Jägermeistert, mások vodka-narancsot ittak..Én ha jól emlékszem, két sört ittam meg és egy kis pohár vodka-narancsot.

Mindehhez elfogyasztottam némi töltött káposztát, de amikor ismét megéheztem és csillapítottam volna éhemet, az ételeket már elhordták a konyhába. (ez kifejezetten rossz lépés volt a vendégek érdekeit figyelembe véve, de így tudott de volt némi haszna a család számára)

A táncparketten nagy erőkkel folyt a limbóhintózás, amit mi közösségileg kihagytunk, kivéve Bálintunk, de az a fiú, akinek már a nevét is tudtam, szintén kimaradt belőle a csoporttársaival egyetemben.

Mire a legtöbben már régen ropták, én meg gondoltam, hátha megúszom..! Nem nagyon szeretek nagy plénum előtt táncolni, mivel nem tudok.Emiatt zavarban vagyok és rosszul lépek, mert izgulok és lebénít a tudat, hogy figyelnek, meg végig szem előtt vagyok és bárki megláthatja, milyen esetlenül mozgok a táncparketten.

Fóbiámat nem csökkentette az a tudat, hogy Levente- a fiú, akivel egész este beszélgettem, amikor nem a kisközimmel voltam- néptánc csoportba járt hosszabb ideig.(szerencsére nem tudtam még, hogy  kb. 9 évig.)

Ezérthát olyan nagy zavarban voltam, ami indokolatlan szerény testméreteimhez képest.

Magyartanárnőm szerint nem kezdünk mondatot "és"-sel, de most mégis.

És itt a tánc közben Levente tökös legényhez méltóan megcsókolt engem. Olyan rendkívüli zavarban voltam a tánc miatt, hogy ezt a momentumot el is felejtettem és pár hónappal később is csak homályosan tudtam visszaemlékezni rá, pedig Ő elmesélte több alkalommal is.

Én innentől kezdve arra emlékszem, hogy Leventével megyek ki a mosdóba, Leventével elraboljuk a menyasszonyt, Leventével beszélgetünk a menyasszonnyal a rejtekhelyen- ami egyébként a konyha volt-, Leventével visszahozzuk a menyasszonyt Á-nak, aki teljesítette a zálogfeladatot: elénekelt egy romantikus dalt.

Közben persze Kamillával is foglalkoztam, mert Kamillával nem lehetett nem foglalkozni.

Kamilla Á. kishúga, jelenleg 9, akkor még 8 éves iskolás kislány. Cserfes, helyes, okos és rendkívül bájos, szép. Vele huncutkodtunk kicsit , ami abból állott, hogy megmutattam Kamillának a menyasszony rejtekhelyét és közben kókuszgolyót ettünk, meg végigsétáltunk "mit sem sejtve" a vendégek között. Nyilván nem volt feltűnő, hogy oda-vissza glasszálunk a konyha és a táncparkett között...

Ha netán az olvasónak is feltűnt a csekély változás a szereplőket illetően, akkor minden a legnagyobb rendben van.

Majd Leventével újra leültünk beszélgetni és azt vettük észre, hogy egyre többen távoznak, hazaindulnak és egyre inkább nem volt kedvünk elszakadni egymástól.

Odajött hozzám Bálint és bejelentette, hogy ők akkor hazaindulnának,megérdeklődte, vajon megyek-e velük én is. (ez a Potter-Miki-Bálint trió). Nemet mondtam.

Majd odajöttek Levente csoporttársai is, hogy ők hazaindulnának és Levente is menne-e velük?

Levente nem ment.

Végül ottmaradtunk az ifjú férj családjával és a zenészekkel, de a zenészek természetesen nem tudtak minket elvinni, mert csak az egyikünk fért volna be hozzájuk...(nyilvánvaló hazugság, amit csak azért találtak ki, hogy lerázzanak minket, mert annyi jóindulat nem volt bennük, hogy ingyen elfuvarozzanak valameddig a városban.Egyébként kitartóan esett az eső órák óta már)

Ígyhát a családdal sikerült megegyeznünk és ők is arra utaztak hazafelé, amerre nekem megfelelt, így szerencsémre a házunknál szállhattam ki.

Közben átestünk egy igen vicces és kissé kellemetlen kérdéssorozaton is, amit Á. édesanyja hozzám intézett- például:

" Miótagy megszólítottam Őt akkor.

Sokat sírtunk, még ismeritek egymást?"

és Levente megpróbált rejtjelezve és kézszorítással meg fülbekiabálással áthidalni olymódon, hogy : " Találj ki valamit!"

Nem nagyon sikerült frappánsan megoldanom a helyzetet, ígyhát a nászútjáról hazaérkező fiatal pár első kérdése rögtön Leventét firtatta.

Ugyanis valahogy nem tudtam hazudni annak az Édesanyának, akinek minden gyermekét ismerem és bizalommal fordult felém mindig.Rámbízta az egyik fiát, én vittem a nyári táborokba, kirándulni, métázni a Margitszigetre, szánkózni a hegyre ..

Ez egy évvel ezelőtt történt. Ma Levente felköszöntött a jeles alkalomból, megismerkedésünk első évfordulóján.

Azt mondta, hogy azóta is örül, hogy megszólítottam Őt.Sokat sírtunk, még o

többet nevettünk az első egy év során, ami azóta eltelt, de bizodalmam és tiszteletem csak erősödött Benne és iránta.

Azóta többször is elmondtam Neki, hogy régebben nem értettem, miért nem találtam meg a páromat, miért nincsen nekem pl 27 évesen még meg életem párja, értelme.

Abban a pillanatban értettem meg, amikor rájöttem arra, hogy Ő az.

Meg kellett várnom, hogy felnőjön. (elvileg van köztünk némi korkülönbség, de infantilizmusomnak hála, ezt áthidaltuk, Levi komolyságának hála**, Ő megérti, hogy én nem nőttem fel, hanem kislány maradtam és vigyáz rám, óv, véd és szeret)

Köszönöm Istenem, köszönöm Neked Őt.

* Köszi, POtter!

** Na, azért ne essünk túlzásokba.De vannak helyzetek, amikor férfiként viselkedik-MIndig akkor, amikor szükség van rá.Ez az egyik szuperképessége.***

*** egyébként meg néha mephobia-ban szenved, mert Ő tökéletes.Néha hibát kell vétenie ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel mindenki számára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.