Aztán futkorásztam vala az nagy állásbörzék forgatagában immáron harmadjára egy esztendőn bévül. S nem kerekedik abból semmisem.

Csak az nagy alfelem. Igen nagyon kerekedvén. Hát megkezdtem tornámat.

Node komolyan: miért nem lehetséges kitartó és megfelelő intenzitású kereséssel és aktivitással munkához jutni ebben a pocsolyavíznél is büdösebb medencében?

Játszunk a gépekkel, a képekkel a megosztásokkal, meg a számokkal és mindeközben  nem tűnik fel senkinek,

 hogy több, mint egy éve kitartóan és komoly szándékkal keresek olyan állást, amihez megvan a megfelelő képzettségem és iskolázottságom, mégse jutottam idáig semmire.

De ez még hagyján, ott vannak a fizetnivalók is! Egyre csak szaporodik az összeg.

Mert itt mifelénk azt, akinek eddig nem jutott miből kifizetnie a TB-jét, meg az adóterheit, azt azzal sújtja az állam, hogy nem jár neki semmiféle támogatás , segély, miegymás.

Értitek Ti ezt?

Aki amúgyis nyomorban van, azt nemes egyszerűséggel belesegítik a mélyszegénység legmélyebb bugyraiba, ezáltal könnyed támogatást nyújtva a biztos halálba.

Na brávó!

Gondoljátok meg, mit meg nem tennénk egy igazán jó szociális hálóért, ki ne lenne rászorulva a támogatásra?

Sokan sajnos, csak hírből ismerik azt a szót, hogy munkahely, fizetés, nyugdíj járulék, egészségügyi hozzájárulás.

Hát manapság mi a trend? 

A szegényebb néprétegeket addig nyomkodni a tönk szélére, amíg magától beleugranak?

Erről lehet szó, mert tulajdonképpen nekem már vagy 1 éve nem kellene élnem, ha reálisan nézzük.

Ezek után az állam nem segélyt nyújt, hanem , amikor beadványt töltöttem ki, még az iránt érdeklődött, hogy miből fizetem a számláimat.

Hát ez egy igen jó kérdés, de nyilván nem az Ő általuk nyújtott támogatásból.

Úgy higgyjétek el , hogy a szüleim segítenek felnőtt létemre, mikor ebben a korban már nekem kellene támogatnom Őket, ezzel szemben csak növelem a kiadásaikat.

Egyre több munkának nem nevezhető hirdetést találok : értékesítési vagy ügyfélkapcsolati asszisztens fedőnéven, de ezekről rövid úton kiderül, hogy valójában semmit nem érnek: nincsen állandó, fix havi jövedelem mögötte, csak az eladott termékek után járó jutalék.

Aztán amikor sikeresen tújlutsz az interjún, az elbeszélgetésen és a próbanapokon, majd meg is dícsérnek, végül 1 hét múltán közlik, a Te  érdeklődő hívásod után csak, hogy: sajnos nem.

DE nyilván ezek is a számodra legalja kategóriás értékesítő vagy hasonló jellegű tanfolyamhoz és teljesítményhez kötött színvonaltalan munkalehetőségek közé tartoznak.

Amikor meg jelentkezel egy kiugrást jelentő, igazány szerény és satu egyszerű adminisztratív munkakörre egy multihoz, akkor beválogatnak interjúztatnak és megdícsérik a teljesítményedet, majd miután a saját már a cégnél dolgozó kollégákat felvették a meghirdetett "nyitott pozíciók"-ra, Téged kiértesítenek, hogy nagyon sajnálják, de  erre a pozícióra másfajta embereket kerestek/ vettek fel.

Ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés:

Túl jó vagyok ezekre a satu pozíciókra
vagy csak nem vagyok benne a pikszisben és
ezt az ördögi kört nem tudom átlépni egyelőre?

De mindezek ellenére sem megyek el a Zepterhez nyanyák és taták lábait kezelgetni

a Bioptron lámpával és rohangászni az iroda és az előadóterem között havi nulla forint fix bérért.

Míly meglepő.

No, egy igazán jó, adminisztratív munkakör felsőfokú angollal? Hm? Jó lesz a kisebb kihívást jelentő is, de ne legyen shift-es!

Képzeljétek, a minap is hogy megszivattak ezzel: nagy elánnal megyek az interjúra egy kisebb munkaerő közvetítő- és kölcsönző céghez, ahol kb 10 perc késés után a HR-es kishölgy mosolyogva bejelenti hogy 3 műszakos munkarendbe kéne valaki a halál faxára Kőbányára.

Bocs, a halál faxa után két kanyarral.

Nah, én erre kissé hebegni kezdtem, hogy erről engem nem értesítettek, és még nincsen ilyen irányú munkatapasztalatom- mire a HR-s  hölgyike automatikusan lebeszélő taktikát alkalmaz.

" Akkor ezt felejtsük el..."

Ezalatt én nem mondtam nemleges választ, hanem azt próbáltam bizonygatni, hogy meg lehetne szokni.

Persze itthon mindenki elképedt és bólogattak, hogy 3 műszakba persze ne menjek.

(nyilván tudják, hogy nem bírnám )

Jópofa dolgok ezek, így a harmadik X után 4-el. Csak már nagyon unom, hogy itt egyszerűen nem lehet egy normális munkához hozzájutni, pedig alkalmasságban és agilitásban meg munkakedvben nincsen hiány.

Hát lehet továbbrais drukkolni, mostmár. Kössz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.