Amikor az ember a szarban van és rohadtul ráér, akkor

hiába küld leveleket, egyrészt senki nem válaszol , másrészt nem hívja fel senki.

Amikor meg fontos választ vár , akkor azt nem kapja meg, mert nehogymár valami jól jöjjön ki és flottul menjen, ugye.

Amikor pénzt ad kölcsön , akkor kiderül- ugye utólag, hogy nem kellett volna, mert itt az a két kis számla, amit már be kellett volna fizetni, juj.

Amikor azt várom, hogy szóljon már hozzám valaki a blogomon, használja már vki azt a kis like-gombot, legalább némelyik bejegyzésnél, ami valóban tetszett- na, azt is várhatom. Pedig állítólag olvassátok a blogomat, mégse kapok semmiféle visszajelzést.

Legalább valaki írhatna, de nem. Ettől olyan csalódott tudok lenni.

B. kesergéseit "hallhatták", kedves olvasóink! Köszönjük kitüntető figyelmüket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.