Utazásaim
2010.10.19. 00:03
By Szabó Balázs Band
Én csak utazom,
felhevült hazátlan utakon,
mutatom magam az unalom,
lassan magamban kutatom,
hogy hol van van a nyugalom,
hol melyik vonalon szalad el,
az a kicsike gőzös a folyamon,
ami elszállítja a hátamon,
a látszatot, hogy
megvagyok, elvagyok, átkarol a szánalom,
gyere már!
hízik a szervem,
eszik ki veszik ki hülyül az elme,
szeretkezik a nyelvem édeset beszél a léptem,
hazudva kérdez ez csupa sár,
még ez is a vérem, elhasad, elszakad, reped a térdem,
viszem a léptem maradnak négyen,
a verselő, szenvedő, szerető, kereső lélek. Refrén:
Én csak utazom keresztül át a szavakon,
egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon.
Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon,
egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon.
Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon,
egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon.
Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon,
egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon.
Nyugalom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
