annyit

szeretnék mondani, hogy nem tudok lefeküdni az izgatottságtól.

Mert a dolgok megtörténnek. Hubay Miklós szombaton elhunyt. Életének 93. évében. Isten magához szólította...stb.

Meg mást is, akinek még nem volt neve, de a testvérei és a szülei már izgatottan vártak rá. Valamiért mégisch így szerepelt Isten tervében.Ő így tanított, ahogyan nem született meg.

Sajnálom Őt, kicsi kisbabát, akit nem ismerhettem meg én sem .* De bízunk, hogy van jobb.

S hát van.

Ezen  a héten , pedig még csak keddet írunk : 2011 május havának 10. napját- immáron 11. napját, szerdára virrad- ezért  sok minden történt.

A torokgyulladásom is elfelé tünedezik .

Akik olvassátok e blogomat, már a kezdetektől, ismertek engem isch.

Tudtok rólam egy s mást.

S most jött el az az időszak, amikor a vörösbor színűre lakkozott körmeimmel az örömtől izgatottan pötyöghetem a klaviatúrán, amit csak szeretnék.

Most csak ennyit szerettem volna.

Ezt a Lacrymosa-t pedig megemlékezésül, gyertya helyett.

* Nem rólam van szó, én csak egy barátnő vagyok a történetben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.