Persze nem TM-el, mert ő igyekezett a sok dolgára, amit el is végzett sikeresen. J-val ettük, és megállapította, milyen jó, hogy épp kínai, mert már vágyott azokra az ízekre.

Mivel J. gavallér, meghívott a kínaira, ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy azután a fagylaltot a rengetegsok pénzemből én álljam. Ez így is történt, úgyhogy a világrend kicsiben mintha beállt volna jól...

A múzeumkertben beszélgettünk egy kicsit az angol terveiről és arról, hogy mennyire cziki az, hogy a város egyik legközpontibb helyén : ld. Nemzeti Múzeum a park elhanyagolt állapotban van és a padok is elég ócskák, és legkevésbé sem dekoratívak.

Rá kellett jöjjek, hogy igaza van, bizony, ez nem dicsőség városunkra nézve. S mennyi ilyen van még !

Aztán , ez már nem a kínai rész : sétáltunk egy nagyot, a Rádaytól az Ó utcáig. Mert úgy tudtam, hogy ott lehet cidert vásárolni. Mert az jó és ha már az arczkönyvön ráakadtam, miért ne próbáljam ki ..?

Azután, szerencsére nem jutott eszembe a házszám, így megtudtam, hogy a Révay utcza a cider lelőhelye. (14. de csak július 1-ig, onnantól Ó utca )

Szerencsémre J. cipelte helyettem a városban a cidert, így könnyebb volt mégis a séta. Egészen a Jászai Mari térig. Ott visszakaptam a cidereket és máris tovasuhantam a villamossal.

Érdekes találkozás volt a hölggyel, aki az arczkönyvön egy azonos nevű riporternőnek hitt...Sokat beszélt, fényképeket mutatott és dohányzott. Én meg majd' elaludtam, végtére is keresztülszeltem a büdös várost gyalogosan. Azért mégis úgy éreztem, ez kicsit sűrű így, sok nekem.

Úgy tűnik, " a kevesebb több " elve a napi találkozókra is vonatkozik.

Ám azért szép nap volt, meg érdekes is, főleg az este lett izgalmas, és ennek emlékére éljenek a frissen végzett fogorvosok !!! (Kinga és István, pl )

ps.: Igen, bevallom, szeretem, ha hazakísérnek. (nem Kinga és István)