kép innen:http://www.szirom.hu/images/csokrok/150_m.jpg

Édesapámtól kaptam egy óriási fréziacsokrot, születésnapomra.

Nagyon örültem Neki, mindig vidám leszek, ha ránézek a szép, színes virágokra.

Vittem  haza a csokrot a finomságokkal együtt és találkoztam Márkóval(4) a ház mögött, jött az Anyukájával és a nevelőapukájával a kis motorjával- amit lábbal hajtott.

kép innen : https://m.blog.hu/pr/proba-babak/image/Motor.jpg

Azért megjegyeztem Márkónak, hogy a kismotor már régesrég nem az ő színvonala, olyan klassz biciklije van különbenisch!

Márkó pedig a virágot csodálta, a motor miatt meg nem zavartatta magát. Meg is jegyezte: " MIlyen sok szép virág! Hány éves vagy, néni ? Tizenegy???"

Aztán elárultam neki, hogy nem tizenegy éves vagyok, hanem piczit több.

Erre a liftnél próbálta memorizálni a számot, de  egyelőre nem sikerült, csak ez lett belőle . " harminctizen "

Onnantól kezdve sokkal boldogabban mentem haza és a misére is. Anyira feltöltődtem, hogy elvállaltam azt is, hogy felolvasom a Szentleckét.

Mondjuk az előző héten meg az olvasmányt olvastam fel, az ősszülők bűnbeeséséről...Hát igenigen aktuális részlet volt ez a Szentírásból.

(az kedves volt, amikor ezután a mellettem ülő kb 78 éves néni megdícsért: "Gratulálok, nagyon szépen olvastál!" )

A virágokról ennyi, és nem is láttátok a legszebbet, amilyet még én se láttam! Narancssárga és fogalmam sincsen, mi a neve!!!

DE megígérte az ajándékozó , hogy utánakérdez, tehát tülkön ülök.

Boldog csacsogásokból ez az első rész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.