Aktuális- Márai

2011.03.08. 11:14


A boldogságról


Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.

A szomorúságról

Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!


/ Márai /

Never let go

Szerző: fruttipapir

4 komment

Címkék: mi

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenhatoeuz.blog.hu/api/trackback/id/tr192721245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tom_90_alias.Acrab 2011.03.08. 18:51:39

Egy rádiós mondta egyszer:
„A depresszió egy tenger, a boldogság pedig egy kis zátony, ami néha kilátszik, néha nem.
Valójában senki nem boldog; várjuk az apályt, hogy a boldogság kis zátonyai
kibukkanjanak a depresszióból.” XD
Nem feltétlenül általánosan igaz, de ez is egy jó hasonlat :-D

fruttipapir 2011.03.08. 21:48:46

@Tom_90_alias.Acrab: Azt gondolom, hogy a szomorúság nem depresszió. Nem azonos vele. A szomorúság hamar elmúlik, a depresszió egy betegség- lehet enyhébb és súlyosabb változata, de lelki betegség.
Én nem bánom , ha néha szomorú vagyok, az mindig elmúlik!
:)

Tom_90_alias.Acrab 2011.03.09. 12:54:30

Ja-ja, ez igaz, a depi egyfajta súlyosabb állapot...Én a depressziót is úgy kezelem, mint egy lehetőséget, illetve a boldogtalanságot. Csomó "fegyverem" van a tartós negatív állapot ellen és végül mindig a "boldogságot" választom :DD

fruttipapir 2011.03.09. 22:18:17

@Tom_90_alias.Acrab: :)
A napfény és a zene a legjobb, meg az erdő és a madárdal.És a mozgás, a rendszeresség.
Friss levegő, séta, süti..:)
Szeretet. Énis a boldogságot preferálom.
süti beállítások módosítása