.

Jó volt és meghitt. Vidám és szomorkás.

Mi a temetőbe megyünk karácsony délelőtt, ebéd előtt a nagyszüleim sírjához, a nagybátyáméhoz, és két temető bejárása után kezdünk neki a készülődésnek. Megszoktam már, hogy így van,  szerintem az ősök tisztelete nagyon fontosch.Jó érzés, hogy törődhetünk a halottainkkal.

Sajnálom azokat, akinek messze nyugszanak a szerettei és nem tehetik meg ugyanezt. A határon túl , mondjuk vagy a hegyekben ...

A többi már nálunk is a szokásos menetrend szerint zajlik. Ez pedig a következő:Anyu beveszi magát a konyhába és onnantól tilos megközelíteni. Néha puszit lehet neki adni, vagy megmasszírozni a hátát-vállát, de egyéb kontaktus kizárt. (pl beszélgetés..)

Eközben mi Apuval vidáman díszítjük a fát.

Ez idén úgy nézett ki, hogy Apu dec 23-án felhozta a fát- mint mindig- és feltette rá az égősorokat (kb 4-et).

Majd én egyedül feldíszítettem, végül Apu kegyeskedett rátenni a fára idióta csillogó hurkákat és a csúcsdíszt. Egyáltalán nem tettünk fel rá szalonczukrot, mert az már túl sok lett volna. 

Az előző évekhez képest valóban kevesebb díszt helyeztünk el a fán, de így is nagyon szép. Apu azon kesereg, hogy kicsi a fa. Az ő fájuk valóban nagyon kicsi, csupán 2 méteres.

 Záki viszont :

Amilyen kicsi, olyan formás és csinosch. Majd update-elek pár mobilfotós felvételt a kis szépségről Nektek.  Ági szerint szép.

További szépeket az év hátralévő idejére ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.