Szóval az úgy volt, hogy a Gödörben jó kis ad hoc jazz zenét toltak és mi épp ott ültünk a közönség első sorában és élvezettel hallgattuk . Még csak 4-en, mert W. hazament, ugyanis vizes mosogatórongyra vágyott. (ezt Ő mondta, úgyhogy így kell lennie)

Jól elpusztítottunk néhány hideg sert és egy Radler citromot. * Meg egy vattaízű szendvicset, és némi pörkölt, sózott szóját. Meg is beszéltük, hogy az legalább jó cucc.. (a szója)

Majd miután a Gödörben belül nem akadt párja a csodás Yeah- ee- yeah--ee-yeah-yeah-ee-yeah-ee-yeah-ee-yeah-ee-yeah--nek, mi is úgy döntöttünk, hogy zenélni kell .

Feljegyeztem az aranyköpéseket és szóvicceket, majd felolvastam, erre a többiek improvizáltak különböző ad hoc hangszerekkel, pl .: sörösüveg, öngyújtó, Pesti Est , asztallap-tenyér, szójás zacskó..

És megszületett a nagy mű. Ezt egy görög mű betűvel óhajtottam volna jelölni , de nem sikerült telepíteni, csak a checkspellinget in Greek.

Újabb projekteken törjük a fejünket, természetesen. Pl az a bizonyos mozgókép, no.

Nagyon izgalmas az egész, fel vagyunk dobva. Néha spontán elkezdünk yeah-ee-yeah-zni és 2 és 3/4-re mondjuk, hogy : Püspü.

Az élet szép.

* Lehet találgatni, melyiket ittam én.