A menyasszony esküvői ruhája is ízléses volt és könnyű tavaszi- kissé habos de egyszerű és királylányos is , ami persze nagyon megragadott benne.

A vőlegény is fess és fiatal..valóban öröm volt rájuk pillantani, még ha a szertartás és a nászmise alatt csupán a szépséges hátukat láthattuk is.

A templom abszolút tele volt , főleg fiatalokkal és fiatal házasokkal, meg sok-sok gyerekkel, lurkókkal, babákkal, tipegőkkel és egy kórussal ,

akik nem tipegtek de valóban emelték az ünnep fényét- hogy ilyen elcsépelt frázisokkal fárasszalak reggeltájt avagy..

A három darabból kettőt jómagam is énekeltem nemrég, de megálltam, hogy ne vernyákoljak mégse.*

Külön köszönet Benyus karnagy úrnak, amiért az Ave Mariát csak a zenekarral játszották el, halkan, a hegedűket pengetve, valóban nem volt olyan émelyítő,

mint oly sokszor máshol, más esküvőkön az áriázó szopránénekesnő előadásában.

Hazabeszélek, ha azt mondom: Feri atya személyesebb szöveget mond(ott volna) a szentbeszédben az ifjú párnak ???..Jójó, mégsem az szerzetes atyákról vagy papokról volt szó.

A gratuláció is elhúzódott kissé : hiszen az eső éppen akkor óhajtott nekiiramodni lefelé, amikor épp kinn ácsorogtunk várdigállván a sorunkat. Tehát templomba vissza, újabb 15 p. A fényképezkedéssel együtt elhúzódott a dolog, de nem bántuk. ( a társaság miatt, főleg)

S micsoda jóleső érzés volt beülni a közeli Véndiák-ba, ahol kedélyesen eldiskuráltunk páran a segítők , a P. zenekar vezetője és a volt segítő egy jó kis villányi portuguiser mellett - egyesek nem átallottak forrócsokit fogyasztani vagy kávézni.**

És...sokat gondoltam ám oda. Ahova. De nagyon kellett a régi ismerős-barátokkal a beszélgetés, olyan ritkán látom őket, és beszélgetni meg mégkevésbé jut idő.

Azután eloktogonizálódtam és belémférkőzött egy borjúgyros, amit meg is lehetett enni, mert nem a szokásos pitában adták...Közben telefonon beszéltem, illetve előtte. Olyan nagy szeretettel gondoltam oda és akkora , de akkora ...Node ezt máshol, máskor másnak.

Lényeg, hogy S'il vous plait lett a vége, ahol egy külön kis teremben beszélgettünk a lányokkal.

A társaság 2/3-a kicserélődött közben, Sz. és R. jött. Szerencsére nem kerültünk a sűrűjébe, és elég békés hangulat uralkodott odabent. Meghát a vörösbor a száraz..ugye.

És bizony a 2 óra alatt nem sikerült elfogyasztani a 2 dl-t. Merthát nem vagyok én gödény ...(pelikán) A vizet bezzeg igen...hát nem olyan a gyomrom, mint a bucsúszentlászlóiaknak, az tuti.

" Olyan a gyomruk, mint a gumicsizma : vizet nem ereszti át " /by Tibor Bödőcs /

Bödőcs Tibor egyik fellépése, részlet