Sometimes I wish I'd be an angel...
2010.05.23. 03:19
Annnyira de annyira hülye tudok lenni és utálom is magamat emiatt. Illogikus és gyerekes dolgokat cselekszem és utána meg úgy teszek, mintha meg se történt volna, majd azt hiszem,
nekem van igazam
és az erő velem van, persze totálisan a visszájára fordul minden én meg állok mint Pisti a vérzivatarban,
Pisti a vérzivatarban
hogy héééhahóóó, enniyre hülye miért voltam ??? Annyira durván ostoba és fölösleges dolgok , amiket művelek ilyenkor vagy néha, amiket nem lenne szabad vagy amiket tényleg csak egy kisgyerek szokott csinálni.
Aztán persze kiderül, hogy még mindig nem nőttem fel és igen, ez gáááz, ha ilyen cziki dolgokat viszek véghez, majd persze úgy teszek, mintha nemis. Amikor annyira szeretünk valakit, hogy tényleg : a hülyeségig képesek vagyunk dolgokra, gondolkodás nélkül...az már inkább káros.
Mert igen, szeretni jó dolog, de ésszel már, héééééé ! (ez a monogramom is meg egy monodráma, váltott szereplőkkel ) Mert az élet nem olyanfajta vicces játék és tényleg, nem 7 vagy 10 éves vagyok már...*
* Mindig sikerül azt megbántanom , akit a legjobban szeretek. Pedig nem akarok bántani. Inkább szeretni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek: