Nekem az a fajta válasz az örömet hozta el. Megnyugvást.

És este is nagyon jó volt hallani, hogy...meg , olyankor vagyok a legboldogabb, ha új verset hallok. (már

elfelejtettem, de akkor nagyon tetszett)

A rigó a diófán úgy fütyült, hogy teljes füttyarzenálját felsorakoztatta és néha már-már azt

hittem: csak nagyzolni akar.

Ha nem pislogok felfelé, hihettem volna másféle madárnak is . Annyira sokféle

hangot adott ki.

Ahogyan hazaértem és körbeöleltek az ismerős falak: láttam a papucsod. Megsimogattam a szememmel.

Ma visszakértem valamit , és bízom, hogy jól történt. A telefon megszólalt és hallottam Jean Baudrillard-tól néhány fontos megállapítást az írásról.

Persze nem Jean Baudrillard mondta személyesen. (szerencsére, mert akkor nem mosolyogtam volna olyan szélesen,

hanem inkább úgy, mint Manuel a Faulty Towers-ban, mondogatván, hogy :

" Je ne comprends pas" ***

Aztán kicsit aggódni kezdtem egy üzenet miatt, majd valamelyest megnyugodtam.

Egyébként ma kétszer vagy háromszor meghallgattam a Végtelen Ázsia c. cd-t a Vágtázó Csodaszarvastól.

És szembe jutott a koncert. Is.

Meg egy bőr tarsoly. Egy íróasztalon. Amit megsimogattam.(nem az asztalt..)

* Tudom, ez paradox, de állítólag van agyam és eszem is. Állítólag.

** Ez nem nagyképűség, az imában úgy hiszem, közvetlenül szólok Hozzá.

*** Nem értem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.