Megvolt.   Már azon is csodálkoztunk, hogy jééé, ennyi az annyi. Sorsfordító dátum. Mostmár nem lehet csak úgy lézengeni, élni bele a vakvilágba, ahogyan eddig.

Ha összeszámolom, az utóbbi 2 évben legalább 4-en mondták, hogy mit kellene tennem.

Én persze elengedtem a fülem mellett, bár tudtam, hogy igazuk van. Az utóbbi két hónapban megsokszorozódott a bölcsek tábora, de én csak süketen és vakon, nem látva s nem hallva a jóslatokat, mentem tovább...

Valami azt súgja, most lehetőségem van változni és változtatni ez eddigi begyöpösödött kis életemen, de nem kell tudnia mindenkinek, hogy megváltoztam. Másoknak énis lököm az életbölcsességet és természetesen tudom, kinek mit kéne tennie, csak a saját létem bonyodalmai a leküzdhetetlennek tűnő gombolyag.

Amikor az utcán gyalogolsz a sötétben, a tavaszi éjszakában hazafelé, valahogy átértékeled a dolgokat. Főként, ha van melletted egy személy, aki segít az átértékelésben. Mondjuk, nem pontosan így képzeli az ember a segítséget, tekintve hogy az "ordít, mint a sakál" az gyenge kifejezés a történtekhez képest. "Megrázta, mint Krisztus a vargát.." ez is bekerült a szótáramba, miután a hajam cibálva üvöltött közterületen. Valaki a IV. fázisú alkoholistáról beszélt, én hiszek az illetőnek. Magam is azt hittem, lehet még énekes halott belőle, de ha így halad, akkor csak halott. Velem történt.

Most csak jár az agyam, ami ugyebár nem létezik, mert a női agy egy paradoxon ..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.